7.Rész

Sziasztok!Meghoztam a következő részt.Remélem tetszeni fog.A következőt 1 Feliratkozó és 3 komi után hozom.
*Jasmine*

'Ledobtam az újságot és kimentem a kertbe' 

Kivettem a zsebemből a telefonom és felhívtam Niallt.Szerencsémre felvette.
Nem vártam meg míg bele szól egyből letámadtam.
-Hogy tehetted ezt velem?-Kérdeztem sírva.
-Mit?Mi történt valami baj van egyetlenem?-Kérdezte ijedten.
-Egyetlenem?Van pofád még ezt mondani?Mit képzelsz magadról?Más lányokkal is együtt vagy és nem csak velem még is mikor akartál szólni hogy még mindig jársz Barbival?-Fakadtam ki.-Hogy tehetted ezt?Én megbíztam benned!Te meg erre úgy bánsz velem mint valami kurvával!Az lesz a legjobb ha  elfelejtjük egymást.-Mondtam neki az utolsó szavakat sírva.
-Honey miről beszélsz?Nem is találkoztam vele!-Mondta Niall.
-Persze akkor nem téged láttalak a kori pályán és az étterembe!Hadjuk egymást békén.Szia Niall.-Raktam le a telefont.
Lerogytam a fűbe és csak sírtam.Nem is sírtam inkább zokogtam.Harry kórházba van Niall pedig összetört.Miért én?Gondolat menetemből két erős kar rántott vissza.Nem ismertem fel egyből csak akkor mikor magához ölelt.
-Tényleg ilyen szörnyű lennék?Senki nem szeret!-Öleltem szorosan magamhoz Louist.
-Ne mondj hülyeségeket te egy gyönyörű lány vagy nem vagy szörnyű.És meg ne halljam még egyszer hogy senki sem szeret mert én igen is szeretlek és a többiek is.-Suttogta Louis a fülembe.
-Ez biztos?-Kérdeztem és félve felpillantottam rá.
-Biztos.-Mosolygott rám.
-A többiek hol vannak?-Kérdeztem miközben még mindig szorosan öleltem.
-Bementek a kórházba.Mi is menjünk?-Kérdezte.
-Igen induljunk.-Bújtam ki az öleléséből.
Louis már sétált volna be a házba de mivel a medence szélénél álltunk és sikeresen bele esett húzva magával engem is.Amint feljöttem a vízből dühösen néztem Louisra.
-Te teljesen hülye vagy!-Söpörtem ki a szememből a vizes hajam.
-Oké bocsi véletlen volt.-Nevetett fel Louis.
-Én most kimegyek és átöltözöm.-Másztam ki a medencéből.
-Várj én is megyek.-Jött ki utánnam de megcsúszott és megint bele esett a vízbe.Nem bírtam ki röhögés nélkül.
Kijött a vízből megint.
-Van 15 perced hogy készen legyél.-Nevetett ő is.
-15 az túl kevés.-Nyavajogtam.
-Már csak 13 gyerünk gyerünk.-Mutatott a lépcsőre.
Sikeresen kész lettem 5 perc alatt ezért a maradék időben még egy kicsit megszárítottam a hajam.
Ezt vettem fel:

-Itt is vagyok.-Futottam le a lépcsőn.
-Rendben akkor induljunk.-Nyitotta ki előttem az ajtót Louis.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.Niall hívott.Nem is gondolkoztam csak fogadtam a hívását.
-Mit akarsz?-Szóltam bele flegmán.
-Csak annyit hogy nagyon sajnálom,és hogy beszélhetnénk-e?-Szólt bele "kedvesen".
-Persze majd valamikor de most nem érek rá mert megyek meglátogatni a bátyámat a kórházba.Várj te nem is tudtad eddig hogy kórházban van gondolom.-Mondtam neki.
-Kórházban van?-Kérdezte íjedten.
-Igen gratulálok hogy rájöttél.-Tettem le a telefont.Szerencsémre megérkeztünk a kórházhoz .
-Készen álssz?-Nézett rám Louis aggodalmasan.Nyilván látta hogy teljesen fehér az arcom.
-Ha azt mondom nem akkor haza megyünk?-Kérdeztem félve.
-Nem.-Jelentette ki egyszerűen.
-Oké akkor induljunk.-Adtam meg magam és kiszálltam a kocsiból.
A recepcióhoz érve egy 40 éveiben járó nénikét találtunk aki eligazított minket.Fel lifteztünk a 2. emeletre ahol már a többiek ott voltak.
-Sziasztok.-Köszöntünk nekik egyszerre.Ugyan úgy kórusban válaszoltak.-Na és ki van bent?-Mutattam az ajtóra.
-Még senki nem volt bent azt vártuk hogy te gyere végülis a te testvéred.-Mondta Liam.
-Köszi szépen.-Mosolyogtam rájuk.
Szépen lassan benyitottam hozzá éppen aludt.Hirtelen kinyílt mögöttem az ajtó és egy orvos lépett be rajta.
-Jó napot!Gondolom ön Mrs.Styles barátnője.Nagyon örülök a találkozásnak.-Nyújtotta a kezét.
-Jó napot.Én is örülök de nem a baránője vagyok hanem a testvére.-Fogtam vele kezet.
-Most már értem.Bocsánat.-Mosolygott bocsánat kérően.
-Semmiség már megszoktam.-Legyintettem.-Na és mikor jöhet haza?-Kérdeztem az orvostól.
-Ha ma felébred akkor már holnap ki is jöhet.-Mondta az orvos.-Ahogy látom ébredezik.Magukra hagyom önöket.-Fordított az ágy felé óvatosan a doki.
-Köszönöm.-Hálálkodtam.
-Ez csak természetes.-Mosolygott rám kedvesen.Kiment a kórteremből egyedül hagyva az ébredező Harryvel.Oda sétáltam hozzá és ráültem az ágyára.
-Harry szükségem van rád.Kérlek ébredj fel.Szeretlek kérlek.-Mondtam neki suttogva.
Ebben a pillanatban Harry kinyitotta a szemét és rám mosolygott.Nem tudtam mit csináljak ezért csak a nyakába ugrottam.
-Hé hé én is nagyon örülök neked de még fájnak a végtagjaim.-mondta nevetve.
-Rendben.De úgy örülök hogy felébredtél.-Mosolyogtam rá.
-Behívod a többieket?-Kérdezte.
-Szerettem volna veled beszélni előtte.-Néztem rá félve.
-Majd megbeszéljük,de látni szeretném a többieket.-Mondta.Ezaz megint lerázott hányszor foja még ezt velem végigcsinálni?-Ugye nem baj?-Kérdezte meg.
-Nem baj.Behívom őket.-Erőltettem az arcomra egy mosoly,de inkább grimaszra sikerült.
Kimentem az előtérbe ahol a többiek mind ott voltak.Plusz még két fő.Ahogy megláttam nagyot dobbant a szívem,de ez az érzés hamar elmúlt mivel ott állt mellette a kis újdonsült barátnője.
-Sziasztok.-Köszöntem Nialléknek.-Harry azt mondta menjetek be hozzá.-Fordultam a többiek felé.Haza akartam menni de mivel nincsen kocsim gyalogolni meg nem volt annyira kedvem ezért tűrtem.
-Beszélhetnénk négy szem közt?-Lépett elém Niall.Azok a gyönyörű szép kék szemei megigéztek mikor belenéztem.Fejezd be Honey ezt nem szabad.Mondtam magamnak.Persze nem mondtam ki hangosan nehogy hülyének nézzenek.
-Nekem nincs beszélni valóm veled.Én elmondtam amit akartam,de a te állításod szerint nem is találkoztatok egymással,most meg elhoztad.-Böktem a fejemmel Barbi felé.
-Csak hallgass végig.Légyszíves.-Kezdett el könyörögni.
-Menj be Harryhez.-Mondtam neki.
-Rendben.-Ment be lehajtott fejjel.Barbi is indult volna utána  de én kiraktam elé a kezem.
-A-a veled van egy kis megbeszélni valóm.-Meredtem rá dühösen.
-Ne csináld már!-Kezdett el nyávogni.-Hadd  menjek már be.-Mondta és még dobbantott is a lábával.Huhu ez egy hisztigép.Még csak fél perce beszélek vele de már be tudnék neki húzni.
Míg ezen gondolkoztam addig ő próbált kikerülni.
-Nem-nem.-Mondtam neki.-Ahogy mondtam mi most elbeszélgetünk egy kicsikét.-Toltam el az ajtótól.
-Akkor mondjad már,hogy ne kelljen néznem azt a ronda pofád.-Mondta szemrebbenés nélkül.Akkor abban a pillanatban nem tudtam mit csinálok csak neki szorítottam a falnak.
-Mit mondtál?-Kérdeztem tőle fogcsikorgatva.
-Mondom egy told ki a ronda pofád a képemből te mocskos ribanc.-Ismételte meg a szemembe nézve.
-Ez esetben.-Engedtem el a faltól.Fordultam meg mire elkezdett nekem dumálni.
-Már mész is?Hagy találjam ki!Mész a következő áldozatodhoz.-Köpte felém a szavakat.
-Igen szerinted ezt fogom csinálni?-Fordultam felé idegbeteg vigyorral a képemen.Esküszöm ez a csaj nem normális.
-Igen.-Válaszolta szemrebbenés nélkül.Ezt mér nem hagytam annyiban és neki ugrottam és ütni kezdtem.Lehet,hogy mindenki azt hiszi hogy egy kis gyenge picsa vagyok de nem.Legalább kettő éven keresztül boxoltam szóval megvédtem magam.
-Te megőrültél?-Kérdezte miután leszálltam róla.Meg tapogattam a szemem alatt ahol sikeresen belekarmolt ez a kis senkiházi miss picsa.
-Csak közlöm veled,hogy senki nem mondhatja rám hogy picsa vagyok.-Néztem a szemébe.Megfordultam és elindultam Harry kor terme felé.Már nyúltam volna a kilincsért mikor valami ráugrott a hátamra de inkább valaki nem mégis inkább valami mert nem lehet értelmes embernek hívni.Szóval rá ugrottak a hátamra.
A nagy lökéstől majdnem felborultam ,de sikerült megállnom a lábamon és sikereseb le is dobnom a nem kívánatos személyt.
-Lenyugodnál végre?-Kérdeztem a földön ülő lánytól lenézően.Nem vagyok erőszakos csak akkor ha valamivel nagyon felbasszák az agyam.
Fordultam egyet és be indultam a kórterembe most már véglegesen.Ahogy benyitottam minden szem rám szegeződött.
-Mi az mit néztek?-Néztem rájuk furán.Bár gondolom nem nézhettem ki valami fényesen mivel láttam magam a tükörbe a falon.Nem írnám le a látványt.
-Hol van Barbi?-Nézett rám kérdőn Niall.Na tessék annyit sem kérdez hogy jól vagyok-e.
-Az előbb még kint feküdt a kövön.-Vontam meg  a vállam és helyet foglaltam a kanapé karfáján.
-Miért volt a földön?-Kérdezte Zayn.
-Kicsikét összekaptunk.-Mutattam az ujjaimmal azt a kicsit.
-Erre az a megoldás hogy megvered?-Kérdezte Harry megdöbbenve.
-Igen.-Adtam az egyszerű választ.-És mielőtt elkezdenétek vádaskodni ő hozott ki a sodromból.-Vontam vállat.Nem kerítettem nagy feneket az egésznek,de a többiek máshogy gondolták.
-Ne teljesen megőrültél?Miért verted meg?-Nézett rám elkerekedett szemekkel Liam.
-Mondtam már kihozott a sodromból.De ha annyira tudni akarjátok akkor közölte hogy egy kurva vagyok.-Néztem rájuk össze húzott szemekkel.
-Már mondtam neked hogy ne verj meg embereket.-Mondta Haryy szemrehányóan.
-Ember?Te azt mondtad ember?-Nevettem fel hitetlenkedve.-Ne már hogy te is mellé állsz.
-Fejezd már be értjük hogy féltékeny vagy de azért ez már túlzás.-Kezdett bele Alex is.
-Most már te is?-Néztem rá kidülledt szemekkel.
Niall jött be az ajtón a barátnője pedig a vállán támaszkodott.Ezek szerint kiment érte.
-Miért verted meg megvagy hülyülve?-Jött oda hozzám Niall miután lerakta a kanapéra a drágalátos barátnőjét.
-Mondtam már!Hányszor kell még elmondanom?-Kérdeztem kiabálva.
- Nyugodj már meg vagy minket is megversz?-Kérdezte Zayn gúnyosan.
-Rohadjatok meg.!Vissza megyek Írországba!-Mondtam és kifelé indultam a kórteremből.
-Tudod mit?-Mondta Louis.-Jobb is lesz ha visszamész!-Ez a mondat olyan súlyosan érintett,hogy megmozdulni sem bírtam.Könnyáztatta szemekkel fordultam vissza feléjük.
-Rendben akkor vissza is megyek.-Köptem feléjük a szavakat sírógörcsel küszködve.
-Úgy sem mersz egyedül hazamenni.-Fokozta tovább Harry.
-Tényleg nem?-Néztem a szemébe.Előkaptam a telefonom és tárcsáztam repülőteret.
-Jó napot!-Köszönt bele a telefonba a nőci.
-Jó napot!-Köszöntem vissza magabiztosan.
-Miben segíthetek?-Kérdezte.
-Egy jegyet szeretnék az Írországba tartó gépre ha lehet még ma elindulnék.-Adtam le a drótot.
-Ez esetben a következő gép 3 óra múlva indul.Milyen névre?-Kérdezett vissza.
-Honey Styles.-Mondtam be a nevem remélem nem lesz belőle nagy felhajtás.
-Ön Harry Styles húga?-Kérdezett vissza a nő és hallottam a hangján a csodálkozást.
-Igen én vagyok. Akkor 3 óra múlva indul a gépem?-Kérdeztem meg ismét.Jól tudtam,hogy mikor indul,csak egy kicsit idegesíteni akartam a többieket.
-Igen 3 óra viszlát.-Köszönt el a nőci.
-Viszlát.-Tettem le a telefont.A többiek csak dermedten néztek rám kivéve egy valakit és az a valaki Louis volt aki gúnyos mosollyal nézett rám.Nem ilyennek ismertem,de az emberek változnak.
-Akkor most tényleg elmész?-Kérdezte Eleanor.
-Amint hallottátok igen.-Néztem rájuk lesajnálóan.
-Ahogy már mondtam jobb is lesz.-Mondta Louis.Dermedten néztem rá.
-Tudod Louis pont nem tőled vártam volna hogy ezt mondd és tudod mit tessék ez is itt van.-Szedtem le a nyakamból az ő tőle kapott nyakláncot amin egy best friends felirat volt.A lábai elé dobtam és ki mentem a kórteremből.
A kilépésem után előtörtek belőlem a könnyek és lehajtott fejjel mentem haza hogy most már véglegesen is össze szedjem a cuccaimat.

A legjobb barátom volt.Mindig ott volt mikor kellett most meg ő vágja hozzám a legdurvább szavakat.Nem tud a fejembe férni hogy tehette ezt de már mondtam az emberek változnak.
Barátok voltak.
Barátok vannak.
És barátok mindig lesznek.